#11. Kritika: Borsa Brown: Maffia ágyában trilógia

Lehetséges spoiler. Mivel a könyvet régen olvastam, ezért nem biztos, hogy száz százalékosan sikerül visszaadnom, de úgy gondoltam, hogy erről a könyvről nekem kell egy véleményt írnom. Első cikkemben egy blogomon (x)

Fülszöveg: Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermó-ba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet... a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc...

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

,,A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem" - adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv. Borsa Brown lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

A könyv Angliában  (talán pont Londonban, ezt nem tudom,) játszódik, ahol a két főszereplő - Suzanne és Massimo - érdekesen találkozik. Van egy kis ,,per" ami igazából nem történik meg. Massimo visszamegy Szicíliába és magával viszi Suzanne-t. Minden szép és jó, egészen egy TV műsorig, ahol ugyanis a maffia kerül képbe. Vitatkoznak, meg ilyenek, de ennek ellenére szeretik egymást. Volt rész, amikor elváltak egy időre (1. rész vége, 2. eleje), de aztán minden jól alakult. A könyvet nagyon tudom mindenkinek ajánlani, mert nem találkoztam másik olyan íróval/bloggerrel aki ilyen jól vissza tudja adni a maffia és olasz életet, ilyen szenvedélyesen, magával ragadóan. A könyv letehetetlen. Ha úgy van, a részek külön-külön is megállják a helyüket, lásd: én véletlenül a második résszel kezdtem, és csak utána olvastam el az elsőt, mégis ugyanúgy tudtam olvasni. Persze így más sejtettem, hogy mi lesz az elsőben, de megérte így is elolvasni.
Minimálisan a szereplőkről:
Suzanne: Nem is tudom, szerintem túlságosan sokat képzel egy-egy helyzetbe, mint kéne, agresszív és makacs. Ettől függetlenül mind a három rész végén tetszett, ahogy döntött, viselkedett. Najó, az első rész kétséges, mert Aurora ajánlatát nem fogadtam volna el, hanem a képébe vágom, és mivel állandóan figyeltetve volt, ezért valahogy eljuttattam volna Massimonak.
Massimo: Voltak olyan részek, ahol szívesen megfojtottam volna, a tetteiért, és sokkal többet érdemelt volna, mint amit Suzanne-tól kapott. Ettől függetlenül a tettei, döntései sokkal jobban tetszenek, mint Suzanne-éi, kivéve a félrelépései.